Szélesi Sándornak a Legendák korában, ötezer évvel ezelőtt játszódó története három, mágikus hatalommal bíró gyermek sorsát követi nyomon. A fiúk különleges jelekkel születnek, amelyek a sámánok sajátjai: fölös csontokkal, fogakkal látják meg a napvilágot. Születésük előrevetíti a jövőt. Természetfeletti erejükre hamarosan szükség lesz, mert a mén emberek között ellenségesség támad, és a legrosszabbkor, amikor az égi istenek is szembekerülnek Földanya akaratával, és az ő ellentétük felfoghatatlanul hatalmas háborúval fenyeget.
A gyermekeknek azonban nem elég sámánjelekkel születniük, át kel esniük a beavatáson. Fel kell ébreszteni előző életeik emlékeit, ősi tapasztalataikat és erejüket. Vajk és Selyemaranyhajú Tündér Ila elsőszülött fiának Magyarnak, illetve Kondor és Kisgimely árván felnőtt gyermekének Zelének útját egy náluknál fiatalabb fiúcska egyengeti: a hároméves Bara, aki már előző életében közel került ahhoz, hogy táltos legyen. A különleges hatalmú Barától azonban mindenki tart, mert ijesztő, ha egy három tavaszt megélt gyermek földrengést képes kelteni puszta akaratával.
A lelkek birodalmában az előző részekből megismert szereplők sorsa is tovább bonyolódik: a vak Teleg szerelmes lesz egy tündérbe, és szerelme viszonzásra lel. A vész azonban nincs tekintettel sem szerelemre, sem gyermekekre. Akik pedig a bajok eszközévé válnak, azok a hagyományokat s a mén emberek szívjelét féltő sámánok.
A magyar mesemotívumokat legendává feldolgozó regényben a szerző kérdések sorát veti fel: ki cselekszik helyesen? Valóban a sámánok tévedtek helytelen útra, vagy a tündérek bonyolították meg a mén emberek eszét, és a táltosok hoztak pusztulást a Pusztán letelepedett nemzetségekre? A gyermekek a jövő zálogai vagy elpusztítói lesznek - ki tudná ezt megmondani még azelőtt, hogy a vész lecsap a világra?... Talán csak a szellemek vagy Lélekúr, fent a Tetejetlen Fa magasán, a hatodik égben.