Maigret egy langyos tavaszi délelőttön, pipával a szájában, kis félmosollyal hallgatja egy vidéki tanító elbeszélését arról, hogy Saint-André-sur-Mer lakosai azzal vádolják, hogy meggyilkolta a hajdani postáskisasszonyt, és közben egy másik falura gondol, gyermekkora színterére, ahol hasonló drámák zajlottak le a postáskisasszony, a tanító és a mezőőr között. Hirtelen eszébe jut a fourras-i strand, a kagyló és a fehérbor illata, és minthogy már több mint tíz hónapja nem volt szabadságon, úgy dönt, enged a szerencsétlen tanító rimánkodásának, és odautazik a tengerparti kis faluba. Nem nyomozni, csak egy kicsit "körülnézni" . A kövér fogadós, az alkoholista polgármester- helyettes, a félkarú postás, a megszürkült tanító-feleség, a balszerencsés hentes és a gyerekek idegengyűlölettel átitatott szavai között nem könnyű eligazodnia. Kinek higgyen? A szülőknek vagy a gyerekeiknek?